1838-ban a család tönkrement, a szabadszállási jeges árvíz elvitte a házukat, rokonok adósságáért vállalt kötelezettség is hozzájárult vagyonuk elvesztéséhez.
István 6 évig volt támasza idős szüleinek. 1845-ben Várpalotára költözött mészárossegédnek. A szülők pártfogását Sándor vette át.
A szabadságharc kitörésekor István Veszprémbe vonult be katonának. Harcolt a Délvidéken, Buda ostrománál, és ott volt Világosnál.A magyar honvédseregben a kapitányi rangig emelkedett. A bukás után büntetésből besorozták a császári seregbe. Szabadulása után Pestre érkezett sógornőjéhez, aki ekkor már Horváth Árpád felesége volt. Itt 1853-ban elfogták, mert neve szerepelt egy lázadók nevét tartalmazó listán. 1853-56 között a theresienstadti fogházban majd Prágában raboskodik. Szabadulása után még utószolgálatos.
1858. május végén hazaengedték. Szeptemberben Gaylhoffer János dánosi birtokára ment nevelőnek. Itt szerelmes lett a dúsgazdag birtokos leányába, Antóniába. Az apa nem akarta hozzáadni lányát az állásnélküli emberhez, aki biztos állás keresésére indul. Egy időre Pestre megy Júliához, majd 1858. szeptember 15-én Békés megyébe, Csákóra. Valószínűleg Szendrey Ignác ajánlotta be, aki jó barátságban volt a tulajdonossal, idősebb Geiszt Gáspárral, akinek 1872-ben bekövetkezett halála után fiánál, Geiszt Gyulánál folytatta munkáját Petőfi István. 1858-ban ispán, 1863-ban tiszttartó, 1864-ben jószágigazgató lett. 
Jó gazda, jó üzletember volt, a birtokosok becsülték.